Ed Feigenbaum, a mesterséges intelligencia kutatója, előadásában a számítógépes sakk történetét és jelentőségét mutatja be. Szó esik a kezdetekről, amikor olyan úttörők, mint Turing, Shannon, valamint Newell, Simon és Cliff Shaw, a sakkot választották kísérleti terepnek az emberi problémamegoldás kutatásához.
Részletesen felvázolja a gépi problémamegoldás két fő útját: egyrészt az óriási keresési tér és a „brute-force” keresés kihívásait, másrészt a tudás alkalmazásának egyre hangsúlyosabb szerepét. Az előadás kiemeli, mennyire alábecsülték a szakértők, hogy mikor győzheti le a számítógép a sakkvilágbajnokot, és milyen lényegi kérdések merülnek fel az algoritmusok sikerének fényében.
Felvetődik, hogyan képesek az emberi játékosok lassabb információfeldolgozás mellett is kiemelkedően teljesíteni, illetve hogy mennyire befolyásolja a tudás és a keresési stratégiák aránya a mesterséges intelligencia sikerét. Feigenbaum megemlíti a kreativitás kérdését is: lehet-e a gép igazán újszerű, meglepő megoldásokat találni az óriási lehetőségek terében, és mit jelent ez az ember–gép viszonyban.
Különösen érdekesek azok a történetek, amelyek világbajnok sakkozók, például Kaszparov tapasztalatairól szólnak a gépi ellenfelekkel szemben, s arról, hogy a számítógépek néha „megjelenítik a végtelen lehetőségek” érzését.
