Képzeljünk el egy jövőt, ahol pusztán gondolatainkkal vezérelhetjük digitális eszközeinket. Két úttörő vállalat, a Synchron és a Neuralink versenyez azon, hogy fejlett agy-gép interfészeket (BCI) teremtsen, amelyek révén a felhasználók fizikai mozdulatok nélkül irányíthatják például az iPadjüket, vagy akár számítógépes játékokat is játszhatnak.
A Synchron Stentrode nevű eszköze egy már ismert orvosi technológiára, a sztentre épül, amit hagyományosan véredényekben használnak. Ennek segítségével az implantátum minimálisan invazív módon, katéteren keresztül kerül a motoros kéreg közelébe, hogy ott rögzítse a gondolatokat mozgásszándékként.
Ezzel szemben a Neuralink Telepathy implantátuma közvetlenül az agyba helyez apró szálakat egy műtéti robot segítségével, így magasabb adatsűrűséget és precízebb vezérlést kínál, ami már most is lehetővé teszi például robotkéz vagy virtuális kéz mozgatását. Jövőbeli terveik között szerepel a mesterséges látás visszaadása látássérülteknek.
A technológiák nemcsak eltérnek implantációs eljárásukban, hanem abban is, miként képzelik el a jövőt: egyikük a már bevált orvosi módszerek kiterjesztését, másikuk pedig radikális újításokat és egy eddig soha nem látott közvetlen ember-gép kommunikációs csatornát ígér. Milyen lehetőségek és kockázatok rejlenek ezekben a fejlesztésekben? Felvetődik a kérdés: mennyire lesz személyes és érzékeny tér az agyunk, ha digitális interfészekhez csatlakozik?
