A Switchblade egy érdekes példája a ’90-es évek platformjátékainak, amelyben egy cyborgokkal hemzsegő földalatti labirintusban kell helytállni. A történet középpontjában egy gonosztevő áll, aki a birodalmat fenyegeti, és a hősnek csak a széttört Fireblade kard darabjainak összeillesztése jelenthet reményt. A hagyományos történeti keretet humoros kérdések teszik érdekessé: például miért olyan törékenyek ezek a legendás fegyverek, és hogyan használhatók még szétszórtan is?
Külön említést érdemel a harcrendszer, amely eltér a klasszikus megoldásoktól, és a képernyő alján található vezérlőpult segítségével irányítható. Az akciójátékban a harc összetett és változatos: bal-jobb-ugrás kombinációk helyett időzített gombnyomásokkal lehet különböző támadásokat végrehajtani. Ehhez társul a vitalitás sáv, valamint különböző erősítő tárgyak és rejtett bónuszok, amelyeket a játékos a pályákon felfedezve találhat meg.
Az atmoszféra és a látványvilág hatásosan kelti életre a földalatti város komor hangulatát: szűk folyosók, sötét, színtompított árnyalatok uralják a teret. A sprite-ok animációja időnként kissé darabos, és harc közben könnyen átláthatatlanná válik a jelenet. A hasonló korszakból ismert címekhez képest éppen ezért érdekes a Gremlin által kiadott Switchblade egyéni hangulata és játékmenete.
A játék különféle platformokon jelent meg; az Amigán például nagyobb kihívást jelent, mint a Commodore 64-en. Érdemes felfedezni a titkos járatokat és rombolható falakat, amitől a kaland egy igazi felfedező élménnyé válik a retro rajongók számára is. Felmerül a kérdés, hogy vajon a játék cselezős harcrendszere és titkos zugaival képes-e hosszú távon fenntartani az érdeklődést, vagy inkább csak egy hangulatos időutazás marad a tömény nosztalgia jegyében?
