Az élő előadás során a közönség azt kéri, hogy játsszák el a „Sweet Dreams” ismert dallamát moduláris szintetizátoron. Az előadóművészek közben röviden egyeztetnek, ki vállalja a harmóniát, miközben próbálják felidézni a híres riffet.
A kísérletezés közben különféle zenei ötletek és spontán improvizációk merülnek fel. A moduláris szintetizátor hangzásvilága új értelmet ad a klasszikus dalkezdeménynek, majd a várakozásoktól eltérően a zenei előadás más irányt vesz.
Az ismétlődő „Heat” motívum hangsúlyos elemmé válik a produkcióban, így fokozatosan átformálódik az eredeti elképzelés. Az előadók kreatívan reagálnak a közönség reakcióira, miközben a dal átalakul és újszerű hangzást kap.
