Svédország erdőségei nemcsak az ország tájképét határozzák meg, hanem a nemzeti identitás és a gazdaság egyik alapkövét is jelentik. Egy átlagos svéd család mindennapi életében jelentős szerepet tölt be az erdő, legyen szó kirándulásról, gombászásról vagy a gyerekek erdei ökoszisztémára való tanításáról.
Az ország erdeinek többsége magántulajdonban van, ami különleges európai viszonylatban. A földtulajdonosok motivációi változatosak: egyesek gazdasági megfontolásból fektetnek erdőbe, míg másokat inkább a táj és a biológiai sokféleség megőrzése lelkesít.
Az erdőgazdálkodás központi kérdése Svédországban a fenntarthatóság, illetve az, hogyan lehet egyensúlyt teremteni a gazdasági érdekek és a környezetvédelem között. Az intenzív kitermelési módszerek, főként a tarvágás, komoly vitákat generálnak a társadalomban, hiszen ezek a módszerek növelhetik a nyereséget, de hosszú távon veszélyeztethetik a természetes élőhelyeket és a biológiai sokszínűséget is.
Részletesen bemutatásra kerülnek az erdőipar legjelentősebb szereplői, valamint a jogszabályi háttér, amely az évek során lehetővé tette az erdők magánosítását és a gazdálkodási modell folyamatos újraértelmezését. Szó esik arról, hogyan alakítják az erdőgazdálkodás jövőjét a klímaváltozás, az uniós előírások és a társadalmi elvárások, miközben számos, jövőbe mutató alternatív megoldás is felvetésre kerül.
Mindezek mellett a riport személyes történeteken keresztül rávilágít arra, milyen dilemmákkal szembesülnek a családi tulajdonú erdőgazdaságok: hosszú távú fenntarthatóság, gazdasági nyomás és természeti értékek megőrzése között kell dönteniük. Felmerül a kérdés: vajon lehetséges-e a környezettudatosságot és a piaci versenyt egyszerre szem előtt tartani, és milyen új utakon indulhat el a svéd erdőgazdálkodás a következő évtizedekben?
