Az alkotás bevezetésében megismerhetjük Dave Lines dokumentumfilmest, aki saját élményein keresztül mutatja be a globális aranykereskedelem kényes összefüggéseit. A történet ghánai bányák iszapjából indul, ahol veszélyes körülmények és környezeti károk mellett folyik a bányászat.
A szereplők elkalauzolnak a világ egyik legismertebb aranyfinomító központjába, Svájcba, ahol úgynevezett „piszkos arany” is feldolgozásra kerülhet. Bár Svájc maga nem termel aranyat, mégis az egyik legnagyobb globális aranyfinomítóként működik, negyven százalékot meghaladó arányban teszi ki a világ átfutó aranymennyiségének. Milyen történelmi és gazdasági okok állnak e pozíció mögött? Mennyire átlátható az arany útja a bányától a piacig?
A helyi és nemzetközi szereplők – újságírók, szakértők, jogászok – arról beszélnek, hogy az arany kitermeléséhez gyakran gyermekmunka, korrupció, környezetszennyezés, sőt politikai játszmák kapcsolódnak. A film konkrét példákon keresztül mutatja be, hogyan szivárognak át aranyszállítmányok nem hivatalos csatornákon, és milyen bonyolult hálózat működteti ezt a rendszert Ghánától Dubajon át Svájcig.
Miként próbálnak a svájci finomítók és hatóságok ellenőrizhetőséget és igazolható származást biztosítani, és miért éri meg mégis a „keverés” és az átláthatóság hiánya egyes szereplőknek? Hogyan befolyásolhatja mindezt a jogszabályi szigorítás, és mit várnak el egyes szakértők a svájci parlament döntésétől?
Az út mentén szó esik arról is, mit jelent ma a bányászat Ghánában a társadalom számára: kényszer vagy kitörési lehetőség? Védekezhetnek-e a helyiek az óriásbányák terjeszkedése ellen, és hogyan változott meg hagyományos életmódjuk az arany árnyékában? A dokumentumfilm elgondolkodtató, érzékeny kérdéseket tesz fel a gazdasági érdekek, emberi jogok és környezeti felelősség összefonódásáról.
