Az emberi túlélés ősi ösztöneit idézi meg egy különleges retro játék bemutatása, amely egy lakatlan szigeten hagy magadra – felszerelés, útmutatás vagy könnyített pálya nélkül. A főhős egy hajótörött gyerek, akinek csak saját ügyessége, megérzései és a környezetben talált tárgyak segítenek a túlélésben, miközben éhség, szomjúság, fáradtság és veszélyes állatok is fenyegetik.
Különösen figyelemre méltó, ahogy az alkotás ötvözi a klasszikus Game Boy akció-kaland elemeket egy jóval összetettebb szimulációs túlélő rendszerrel. Itt minden kombinációt, alternatívát, sőt akár a kudarcot is tapasztalni kell, hiszen a játék célja a felfedezés és a próbálkozás, nem pedig a folyamatos sikerélmény. Többszöri végigjátszás után rejtett titkok, alternatív megoldások és újabb befejezések tárulnak fel a játékos előtt, amelyekkel egy mélyebb történet is kibontakozhat.
Miközben a retro grafika és a minimalista zene egyfajta bájt ad a játéknak, a felhasználói felület és az irányítás inkább kihívást jelent. A részletes véleményekből kiderül, hogy bár többen is nehéznek vagy frusztrálónak élték meg a játékot, éppen ez a keménység teszi annyira egyedivé és figyelemreméltóvá a műfajon belül.
Felmerül a kérdés, miként lehet egy ilyen, látszólag egyszerű koncepció évtizedekkel később is meghatározó hatással a túlélőjátékok fejlődésére, és mennyiben változtatta meg a későbbi alkotásokat a saját korában radikális szemléletével? Az is érdemes elgondolkodni ezen, hogy mennyire működik még ma is a ‘tanulj a hibákból’ filozófia egy olyan korszak játékaiban, ahol az iránymutatás szinte teljesen hiányzik.
