Ez a filmkritika egy új Supergirl-filmről szól, amelynek középpontjában egy sötétebb, lehangoltabb hangulatú Supergirl áll. A kritikus egy korai vetítésen vett részt, ahol érdekes módon KFC-s vödör és egy Krypto plüssfigura volt a nyeremény, így felmerült benne a kérdés, hogy vajon a filmben is hangsúlyos lesz-e a márkaelhelyezés.
A film stílusát olyan klasszikusokhoz hasonlítják, mint a True Grit, a Guardians of the Galaxy és a Mad Max, mégis azt érezni, hogy ezeknél a filmeknél kevésbé izgalmas és újszerű. Feltűnik Lobo karaktere is, akit Jason Momoa alakít, és Supergirl mellett jelenik meg ebben a DC-univerzumhoz kapcsolódó történetben. A főszereplők az általuk megformált karakterekhez passzoló, de kiemelkedőnek nem mondható alakításokat nyújtanak, és a film a praktikus effektek használatában is erős, ellentétben a gyengébb minőségű CGI-jelenetekkel.
Felmerül számos ismerős történeti elem: egy fiatal lány, akinek a családját megölik, bosszúra szomjazik, és útján segítséget keres. Krypto, a szuperkutya is feltűnik, akinek sorsa kulcsfontosságúvá válik. Ugyanakkor a kritika kihangsúlyozza, hogy hiányzik az eredetiség; a történet és a karakterek motivációi, valamint a látványvilág sem elég újszerű a műfajban jártas nézőknek.
Témaként megjelenik az identitáskeresés, a sötétebb hőskép, a bosszúvágy, valamint az is, hogyan lehetne friss színt vinni egy sokat látott szuperhős-mítoszba. Érdekes kérdések merülnek fel a karakterek múltjával, traumáival, valamint azzal kapcsolatban, mennyire működnek a cselekmény hagyományos fordulatai egy modern DC-filmben.
