Tokió egyik legismertebb retró videojáték boltja, a Super Potato, áll a videó középpontjában. Egy szenvedélyes videojáték- és játékfigura-gyűjtő régóta dédelgetett álmát váltja valóra, amikor az Akihabara negyed híres üzletébe látogat.
Az üzlet legendás hírneve és lenyűgöző kínálata miatt az érdeklődő számos különleges, ritka videojátékkal, exkluzív játékfigurákkal, promóciós tárgyakkal és japán relikviákkal is találkozik. Egyes tárgyak megvásárlásának reménye azonban csalódást okoz: a bolti kínálat jelentős része csak kiállítási darab, amelyeket nem árusítanak.
A boltban tett séta során apró részletek is feltűnnek: poros, elhanyagolt vitrinek, játékdobozok, sérült promóciós figurák, melyek mind erősítik a kettős érzést: a vágyakozást és a frusztrációt. Felmerül a kérdés, hogyan őrizheti meg a szenvedélyt egy ilyen hagyományokkal rendelkező bolt, ha a gyűjtők és rajongók nagy részének kedvét szegik?
A videó érinti az akihabarai videojáték-kereskedelem sajátosságait is: a Super Potato árai kiugróan magasak a környék többi boltjához képest, holott azokban számos hasonló játék olcsóbban elérhető. A vásárlói élmény másik fontos aspektusa is előtérbe kerül, amikor szóba kerül a bolti személyzet kedvessége — vagy annak hiánya —, és az egyedi japán vendégszeretet kontrasztja.
Továbbá érdekes kérdéseket vet fel az is, hogy az ilyen híres üzletek mennyire tudják megtartani legendás státuszukat akkor, ha a látogatói élmény nem találkozik az előzetes elvárásokkal. Vajon elég-e a marketing és a név, vagy szükség van élő szenvedélyre és törődésre is?
