Két generációnyi 3D platformjáték-rajongó szerint a Super Mario Galaxy sorozat kiemelkedik a zsánerből. A játékok közötti finom különbségekről, az egyedi bolygórendszerek gravitációs mechanikájáról és a szédítő tempóban bemutatott ötletekről szóló viták sosem érnek véget.
Érdekes dilemmát vet fel, hogy miért volt ennyire nehéz játszani ezekkel a címekkel az újabb konzolokon, és miért hiányzott a második rész a hivatalos Super Mario 3D All-Stars gyűjteményből. A mostani remasterek nemcsak elérhetőbbé teszik ezeket a klasszikusokat, hanem apró, de jelentős fejlesztésekkel is bővülnek.
Az új assziszt mód, az átdolgozott menük és a különböző irányítási lehetőségek mind azt a célt szolgálják, hogy még kezdő játékosok számára is könnyebb legyen felfedezni az űrbeli kihívásokat. Ugyanakkor egyes megoldások, például a kurzor használatának megőrzése, megosztják a közösséget.
Felmerül az örök kérdés: vajon a folyamatosan változó pályadizájn vagy a finomhangolt második rész jelent többet az élményben? Az olyan ikonikus újítások, mint a Cloud Mario szerepe, valamint a két játék közötti történetbeli és strukturális különbségek újabb távlatokat nyitnak a játékosok véleményében.
