Felkapott téma lett, hogy a Super Mario Galaxy című mozifilm hogyan teljesít a kritikusok és a közönség szemében. Az alkotás több véleménycikkben is intenzív bírálatot kapott, néhol egészen drámai hangvétellel, mint például amikor a The Guardian egyenesen az AI-nál is rosszabb ‘képernyőkímélőnek’ titulálta.
A narrátor saját moziélményét osztja meg, kiemelve, hogy a Super Mario Galaxy nemcsak a gyerekek, hanem a videojátékos filmadaptációk iránt érdeklődők számára is izgalmas lehetőségeket hordoz. Látványvilágát különösen dicséri, főleg a színkezelést, az űrbeli jelenetek animációit, és azt javasolja, hogy érdemes nagy formátumú vásznon megnézni.
Bemutatásra kerülnek a Nintendo-univerzum ikonikus figurái: Mario, Luigi, Peach, Rosalina és Yoshi, akik minden korosztály számára ismerős karakterek, de most másféle hangsúlyt kapnak, például Yoshi valódi csapattaggá válik. Rosalina szerepét a narrátor főleg a cselekmény előremozdításában látja, míg Bowser és Bowser Jr. karakterdinamikáját mélyebben is elemzi, érdekes apaság-témákat felhozva.
Említésre kerül egy meglepő karakter, Fox is, akinek szerepeltetése promóciós célzatú lépés lehetett – sőt, a narrátor szerint a Star Fox sorozat vagy karakter iránti új hullámot is előkészíthette a Nintendo. A filmben számos cameót és játékos utalást helyeztek el, amelyek további rétegeket adnak a rajongók számára, ugyanakkor a túl gyors vágások és a pörgős tempó miatt a drámai pillanatok elmaradnak, így a film inkább termékhatású, mintsem mélyebb filmes élmény.
Az összkép alapján családbarát, lendületes szórakoztatásról van szó, amely kifejezetten a gyerekeket célozza, miközben a nosztalgiára és a franchise bővítésére is igyekszik hatni. A vélemény fókuszában inkább az élmény és a látvány áll, mintsem a kritikusan elemző szemlélet vagy filozófiai mélység.
