A Super Mario Galaxy 2 világának fényét főleg a lenyűgöző vizuális látvány és a varázslatos zenei aláfestés adja, amely minden apró pillanatot felejthetetlenné tesz. A nézők számára a játékmenet jelentősége – még a legegyszerűbb cselekedeteknél is, mint a virágszedés vagy a levélolvasás – rendkívülivé válik.
Izgalmas játékmechanikákat mutat be, többek között a deflekciót, a gravitációval játszó pályákat, és azt, hogy Mario fejjel lefelé is elképesztően precízen irányítható. Felmerül a kérdés: hogyan tud a játék ilyen gördülékeny lenni ott, ahol más platformerek könnyen botlanak?
Különösen kiemelkedő Yoshi szerepe, akivel új mozdulatokat és speciális képességeket ismerhetünk meg, például a többcélú nyelvhasználatot vagy az extrém magas ugrásokat. A pályatervezés kreativitása minden szinten visszaköszön, leginkább a 2D és a 3D közötti zökkenőmentes átmenetekben és a játékos szabadságában.
Gyakran kerül elő a vizuális és mechanikai ötletesség, például a pályák egyedi elemei, a különleges power-upok – mint például a felhő-ruha –, vagy a pályán található interaktív tárgyak. Rámutat arra is, mennyire egyedi figurák és ellenfelek tűnnek fel, akik közül néhányat későbbi Mario-játékokban sem láttunk viszont.
A játék folyamatosan játszik a perspektívával és a méretekkel, a pályák atmoszférája pedig gyakran váltakozik a barátságostól a misztikusig. Felveti azt a kérdést is, hogyan tudott a Nintendo Wii technikailag ilyen lenyűgöző világokat megvalósítani, illetve mitől lesz maradandó élmény egy 3D-s platformer?
