Az 1980-as évek végének videojáték-forradalmában kevés játék vált annyira ikonikussá, mint a Super Mario Bros. 3. A fejlesztési folyamat mögött harmincfős csapat állt, akik arra törekedtek, hogy minden tekintetben túlszárnyalják az előző részeket. Bár az eredeti elképzelések között szerepelt az izometrikus vagy felülnézeti megoldás is, végül visszatértek a jól bevált 2D-s oldalnézethez, így megőrizték a klasszikus játékmenetet.
Érdekességként említendő, hogy a játék egyes részletei – a világokat átszelő térképektől az újszerű power-up ruhákig – újításokkal gazdagították a szériát. A fejlesztés során a tervezők számos ötletet elvetettek vagy megváltoztattak: ilyen volt például az elvetett kentaurjelmez vagy Yoshi karakterének bevezetése. Az ellenségek egy része személyes élményekből, illetve a fejlesztők tiszteletéből született; a Koopalings nevű főellenségek például a Nintendo programozóiról kapták nevüket.
Nemcsak a játékmenet, hanem a marketing is rendkívül kreatív volt. Az emlékezetes reklámkampány, a játék megjelenése filmekben (mint például a The Wizard), illetve számtalan ajándéktárgy és együttműködés, például a McDonald’s Happy Meal promóció mind hozzájárultak a rajongótábor növekedéséhez. Folyamatosak voltak az átdolgozások és újrakiadások is; különböző konzolokon jelent meg a játék, és minden platformon hozott valamilyen újdonságot, többek között e-reader kiegészítő pályákkal is bővült.
A videó külön figyelmet szentel annak, hogyan formálta át a Super Mario Bros. 3 a platformerek világát. Felvázol olyan részleteket, mint a pályaválasztás szabadsága a világtérképen vagy a kooperatív játékmenet újdonságai, és a játék technológiai fejlesztései is szóba kerülnek. Számos olyan kérdést vet fel, mint hogy vajon tényleg egy színpadi előadást játszunk-e végig, illetve hogy miért maradt ki annyi tartalom az eredeti változatból.
