A Super Console X Phoenix 1 eszköz sokat ígért az indulásakor, különösen a hardveres teljesítménye miatt, amelyet a Snapdragon 660 processzor hajt. Az előzetes elvárások nagyok voltak: többen az Nvidia Shield komoly kihívójának nevezték, és a játékos közösség figyelmét is magára vonta.
Azonban számos gyakorlati részlet és kompromisszum is napvilágra került. A szoftveres környezet egyedi, de nem mentes a hibáktól és korlátoktól, például az alkalmazásbolt hiánya vagy az internetkapcsolatot igénylő funkciók alacsony használhatósága. A csatlakozók száma és elhelyezkedése néhány felhasználó számára szintén korlátozás lehet, főként a kevés USB-port és a merev kapcsolati lehetőségek miatt.
A vezérlő és az Android-felület elsőre jól használhatónak tűnik, ám a kompatibilitás más kontrollerekkel és emulációs programokkal nem mindig zökkenőmentes. Több játék esetén kiderül, hogy az eszköz kimagasló teljesítményt nyújt bizonyos, kevésbé igényes emulátoroknál, ugyanakkor más, nagyobb erőforrásigényt támasztó címeknél már könnyen akadályokba ütközik.
Felmerül a kérdés, hogy ilyen kompromisszumok mellett mik a valós előnyei és hátrányai egy ilyen erős, de szoftveresen korlátozott játékkonzolnak. Meddig éri meg egy régebbi, de erős processzorral szerelt gépet választani, ha az ökoszisztéma és a felhasználói élmény nem ér fel a hardver szintjére?
