A szerző első tapasztalatait osztja meg a Super Audio CD-k (SACD) világában, bemutatva, milyen nehézségekbe ütközhet egy gyűjtő, amikor először szeretné összehasonlítani az SACD-k hangminőségét a hagyományos CD-kkel. A formátum története és technológiai háttere is szóba kerül, kiemelve, hogy a DSD technológia és a magasabb mintavételezési ráta miatt az SACD-k elvben részletesebb, gazdagabb hangzást ígérnek.
Az egyik izgalmas kérdéskör, hogy valójában mi szükséges az SACD-lejátszáshoz: a szerző saját esetein keresztül mutatja be, milyen félreértések és buktatók jelentkezhetnek a lejátszók, HDMI-kimenetek, DAC-ok és hybrid vagy single-layer lemezek világában. Külön kitér azokra a problémákra is, amelyeket a modern lejátszókkal vagy vintage hangrendszerekkel való kompatibilitás okozhat.
Felmerül az is, hogy sokan miért gondolják, hogy az SACD csak egy ügyesen „újramaszterelt” változat, illetve hogy valóban hallhatók-e lényegi különbségek a két formátum között. Emellett foglalkozik a gyűjtői szemmel fontos kérdésekkel, például a lemezek áraival, a digitális streaming fejlődésével, és azzal, hogy mennyi utánajárás, pénz és technikai eszköz szükséges ahhoz, hogy ki lehessen élvezni a formátumot otthoni körülmények között.
