Különleges beszélgetés zajlik a Summon Sign podcastban a Death Stranding 2: On the Beach megjelenése kapcsán, ahol a műsorvezetők – Brad Ellison, Rick Hogue és Jean Park (Washington Post) – együtt osztják meg benyomásaikat a játékról. Friss és izgalmas témák kerülnek terítékre, többek közt az, hogyan sikerült Hideo Kojimának műfajt váltani, hogyan gazdagodott a játékmechanika, és hogyan változott a történetmesélés fókusza.
A beszélgetés során szó esik arról, hogy milyen gyorsan indul be a játékmenet, milyen újításokat hoztak a harc és a sandbox elemek, és miként hangolódtak át a fejlesztők a játékosbarátabb felhasználói élményre. Az infrastruktúra-építés is központi téma: az ausztrál és mexikói helyszínek mellett bemutatják a számos, játékosok által kedvelt minőségi fejlesztést – például a ziplines ívelését, az áramvonalasított menürendszert, vagy az új monorail hálózatot.
Megvitatják, mennyivel fókuszáltabb, érthetőbb lett a narratíva, és világosan motiválnak a karakterek, miközben a történet megőrzi a tipikus „Kojima-féle különcségeket”. Felmerül többek között, hogy a világ építése mennyire teszi magával ragadóvá az élményt, és hogyan egészítik ki az új elemek, például környezeti veszélyek – árvíz, tűz, földcsuszamlás – az alapélményt. Ugyanakkor szóba kerül az is, hogy mennyire szükséges játszani az első részt, illetve hogyan próbálták egyensúlyba hozni a régi és az új játékosok igényeit.
Mindemellett a beszélgetés érinti a játék iparági hátterét, a fejlesztői döntések mozgatórugóit, a játékmechanikai fejlődést, valamint a közösségi felháborodás témáit is. Nem utolsósorban kitérnek arra, hogy egyes internetes és médiabuborékok hogyan torzíthatják el a Death Stranding 2 sikerének vagy éppen megosztottságának értelmezését.
