Ebben az epizódban az 1989-ben megjelent Stun Runner arcade-játék különböző otthoni verzióit vizsgálják, kiemelve azok technikai és játékmenetbeli eltéréseit.
A műsor kitér arra, hogy az Atari ugyanarra a hardverre építette ezt a játékot, mint a Hard Drivin’-t, mégis teljesen más irányt képvisel; a realizmus helyett ez egy gyors tempójú, futurisztikus verseny-akciójáték. A fejlesztés során szó esik arról is, hogy eredetileg a Tunnel Hunt újraalkotásaként indult, de út közben önálló címmé nőtte ki magát.
Érdekes párhuzamokat fedezünk fel a Nintendo F-Zero sorozattal, különösen a Nintendo 64-es F-Zero X-szel, felvetve a kérdést, hogy vajon mekkora volt a Stun Runner hatása a későbbi futurisztikus versenyjátékokra. Szóba kerül az is, hogy a játék mennyire meghaladta a korát azzal, hogy a játékos akár 900 mph-val is száguldhatott, miközben speciális, a járműhöz igazított arcade-kabinetben ülhetett.
Részletesen bemutatják, hogy milyen nehézségekkel és kompromisszumokkal jártak az otthoni portok, az egyes 8 és 16 bites platformok teljesítményét tekintve, külön kitérve a ZX Spectrum, Amstrad CPC, Atari ST, Commodore 64, MS-DOS és Atari Lynx változatokra. A kritikák és magazinértékelések tükrében több változat is éles bírálatot kap, miközben azt is elemzik, hogy mennyiben sikerült visszaadni az eredeti játék tempóját és hangulatát.
Az epizódban számos érdekes kérdés merül fel: Milyen hatással volt az arcade-élmény átültetése az otthoni gépekre? Vajon mi indokolta egyes gyenge hardverekre való portolását, és ezek mennyire tudták visszaadni az eredeti Stun Runner élményét? Miben különböznek az eltérő fejlesztőcsapatok által készített verziók? A nézők saját emlékeit és tapasztalatait is bevonja a műsor, további vitára ösztönözve a témában.
