Egy elismert játékos mesél azokról a videojátékokról, amelyek különböző okok miatt kihívást és feszültséget okoznak számára, miközben profi szinten is foglalkozik velük. Rávilágít arra, hogy a játékvilágban nem minden stressz negatív; sőt, bizonyos feszültségek a játékélmény szerves részét képezhetik, és segíthetnek a játékosok motiválásában.
Kiemel néhány konkrét címet is: például a Pathfinder: Kingmaker-t, amely összetett időzítőivel és királyságmenedzsmentjével teszi próbára a játékosok idegeit, vagy a We Happy Few második fejezetét, ahol egy kisgyermek gondozása és a társadalmi szabályok közötti lavírozás állandó aggodalommal tölti el a játékost.
Az Aliens: Dark Descent esetében a stressz szükséges elemként van jelen, amely a franchise-ra jellemző feszültséget ülteti át a játékmechanikába, új oldalról közelítve meg a jól ismert félelmeket és időkorlátokat. A Gloomhaven viszont a komplexitása miatt jelent kihívást: a rengeteg karakter, képesség és döntési lehetőség szinte bénító hatással lehet azokra, akik nem érzik magukat komfortosan a bonyolult stratégiai környezetben.
Végül a Papers, Please című játék kerül szóba, ahol a mindennapi túlélés, a morális dilemmák és az állandó változások teremtette stressz sokak számára túlzott terhet jelenthet. Ezek a helyzetek nem csak izgalmasak, hanem elgondolkodtató kérdéseket is felvetnek arról, mikor válik egy játék stressze motiváló tényezővé, és mikor ijeszti vissza az embert teljesen a folytatástól.
