Stravinsky Tavaszi áldozat című műve az első bemutatása idején óriási botrányt keltett: hűvös fogadtatás, fütyülés, sőt némi erőszak is jellemezte a közönség reakcióját. A beszámoló egyedülálló módon mutatja be, hogy milyen várakozások előzték meg a darabot, és vajon tényleg a zeneszerző forradalmi zenéje, vagy inkább a modern balett, illetve annak koreográfiája borzolta-e fel a kedélyeket. Az is felmerül, hogy vajon Sergei Diaghilev szándékosan provokálta-e ki a botrányt a siker érdekében.
A szerző részletesen bemutatja Igor Stravinsky életrajzát, családi és zenei hátterét, valamint azt, miként vált zeneszerzővé, és hogyan alakult ki kapcsolata Rimsky-Korsakovval, aki jelentős hatással volt pályájára. Külön érdekességet jelent, hogy Stravinsky gyermekkorában jogot tanult, és zenei fejlődését rendhagyó módon, hagyományos akadémiai képzés nélkül járta végig.
A bemutatott öt felvétel – Klaus Mäkelä, Claudio Abbado, Leonard Bernstein, Igor Stravinsky és Sir Simon Rattle vezényletével – érzékletesen szemlélteti, mennyire eltérő módon értelmezik a karmesterek ezt a radikális művet. A felvételek összehasonlításán keresztül feltárulnak a hangzás, a tempó, a hangszerelés és a stílus variációi, amelyek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a Tavaszi áldozat máig izgalmas témát adjon a zeneszeretőknek.
A mű keletkezési körülményei – az orosz népmesék, a balett forradalmi látványvilága és a korabeli közönség elvárásainak kontrasztja – alapvető kérdéseket vetnek fel a koncertzene, koreográfia, valamint a közönség befogadásának kapcsolatáról. Emellett szó esik arról, hogy miként alakult a mű helyzete a zenei kánonban egy év alatt, a teljes meghökkenéstől az ünnepelt remekmű státuszáig.
