Kilenc év várakozás után lezárult a Stranger Things ötödik évada, amelyet hatalmas elvárások és élénk találgatások kísértek a rajongók részéről. A beszélgetés során szó esik arról, hogy a sorozat befejezése összességében csalódást okozott a nézők egy részének, főként a tempó, az érzelmi súly és a cselekmény kiszámíthatósága miatt.
Több kérdést is felvetnek a népszerű karakterek sorsával kapcsolatban, különösen Eleven életben maradásának vagy halálának értelmezése körül, amely a finálé többértelmű lezárásából fakad—ez szándékosan hagy teret a közönség eltérő olvasatainak. Kiemelik azt is, hogy a cselekmény sok szálat túl gyorsan vagy épp túl hosszan oldott fel, különösen a hosszú epilógus kapcsán, amely néhány néző szerint nosztalgikus élményt adott, mások szerint viszont túlnyújtott volt.
A beszélgetés kitér arra is, hogy az évad harci jelenetei és a „dimenziók” bemutatása nem teremtettek elég feszültséget, a katonai szálak pedig túlságosan sablonosra sikerültek. Emellett szóba kerül a karakterek fejlődése, az új szereplők bevezetése, valamint a látványvilág és a nosztalgia szerepe a finálé értékelésében. Felmerül az a kérdés is, hogy a több évados történetvezetés vajon kiüresedett-e az évek során, és mennyire felelt meg a nézők elvárásainak.
Végül a megszólalók saját érzéseiket osztják meg a sorozat zárásáról: vajon a befejezés kiszolgálhatja-e egyszerre a régi rajongókat, az újakat és azokat, akik mélyebb, karakterközpontú történetmesélésre vágytak? Mennyire lehet egy többváltozatú lezárás bátor vagy épp megalkuvó választás egy nagyszabású franchise esetében?
