Rejtélyekkel és identitáskereséssel indul a Stranger Than Heaven története. Egy rejtélyes fiú utáni kutatás során különféle feszültségek törnek felszínre: etnikai előítéletek, kitűnés és a szerencse fordulatai mind meghatározzák az eseményeket. A hajón zajló sorsfordító találkozások során az egyes szereplők múltja és motivációi részben felfedésre kerülnek.
Az Amerikából menekülő főszereplő Japán felé tart, ahol álmai új lehetőséget ígérnek, miközben társai is hasonló sorsfordulón mennek keresztül. A váltott párbeszédek során világossá válik: egyikük sem tartozik igazán sehova, mindannyian kívülállók, akik a megvetés és idegenség falait igyekeznek áttörni.
A belépés a Yashima nevű közösségbe és az önkifejezés, önmegvalósítás lehetőségei új kérdéseket vetnek fel: hogyan illeszkedhet be valaki egy idegen közegbe? Mi tesz valakit igazán elfogadottá, és hogyan találhatja meg helyét az, aki mindeddig a peremre szorult?
Számot vethetünk azzal is, miként válhat a küzdelem és a kiszolgáltatottság dal- és költészetforrássá, miközben a szereplők a saját kis „nemzetüket” akarják felépíteni a számkivetettek között. A kérdések nyitottak maradnak: létezik-e otthon a világban annak, aki mindenhol idegen?
