Az angliai Stonehenge évszázadok óta foglalkoztatja a kutatókat, mivel a hatalmas, rejtélyes kövekből álló kör számtalan kérdést vet fel a múlt homályából. Érdekesség, hogy bár a „henge” szó Stonehenge-től származik, maga a monumentum valójában nem felel meg teljesen az archeológiai értelemben vett henge definíciónak, mivel a földsánc és az árok elhelyezkedése eltér a szokásostól.
A monumentális kövek, az úgynevezett sarsen és bluestone tömbök, több száz kilométerről kerültek a helyszínre, és máig nem tisztázott, pontosan miért tartották olyan fontosnak a bluestone-t, illetve hogyan sikerült őket ilyen nagy távolságból ideszállítani. Egyes elméletek szerint ezek a kövek egyedi hangokat adnak ki, ami felveti, hogy talán zenei szerepük is lehetett.
Stonehenge története során több tulajdonosváltás és helyreállítási munkálat zajlott, amelyek során nemcsak feltárták, hanem át is rendezték, rögzítették a köveket – például beton alapozással – ami etikai és műemlékvédelmi kérdéseket is felvetett a későbbi generációk számára.
A régészeti kutatások mellett olyan különleges hírességek is hozzájárultak Stonehenge megismeréséhez, mint például Charles Darwin, aki különösen a földigiliszták és talaj hatásait vizsgálta a köveken. Az emberi maradványokból vett DNS-minták révén ma már arra is van elképzelésünk, hogy a helyszínhez milyen korai népcsoportok, például a nyugat-európai vadászó-gyűjtögetők, a korai európai földművesek és a Bell Beaker kultúra kötődtek.
Mindezek a kérdések, megfigyelések és hiányzó információk azt mutatják, mennyi mindent ismerünk már Stonehenge-ről, ugyanakkor hogy mennyi rejtély és új kutatási irány vár még megoldásra.
