Stevie Wonder rendkívül egyedi akkordmeneteit elemzi a videó, különös tekintettel egy igazán szokatlan harmóniára. Az előadó két ikonikus dalát, a ‘Sir Duke’-ot és a ‘Golden Lady’-t vizsgálja, ahol egy rejtett, a popzenében ritkán felbukkanó akkord kap kulcsszerepet.
A megszólaló elmagyarázza, hogy e dalok főleg jól ismert, diatonikus akkordokra épülnek, ám Stevie Wonder mégis sikeresen beépít egy kívülálló, furcsa akkordot, úgy, hogy az teljesen természetesen illeszkedik a környezetébe. Felmerül a kérdés: hogyan működhet egy ennyire szabálytalan harmónia ilyen népszerű dalokban?
Az elemzésből kiderül, hogy az akkord (pl. az Fm7 a ‘Sir Duke’-ban) azért működik, mert a hangok egymásba vezetése (voice leading) rendkívül gördülékeny, illetve részben mégis kapcsolódik a hangsorhoz. Rámutatnak arra is, hogy a zenei kontextus, illetve az enharmonikus átírás (például az Fm7, mint E#-7) segíthetik az illeszkedést.
Érdekes kapcsolatok tárulnak fel a klasszikus jazz-harmóniák és a Stevie Wonder dalok között, illetve szóba kerül a dalokból áradó univerzális befogadhatóság is, amely mögött valójában rejtett zenei bravúrok lapulnak. Végül a videó további Stevie Wonder-dalok titkait ígéri a sorozat következő részeiben.
