Stevie Wonder harmóniái már első hallásra is kiemelkedően jazzes hangzással bírnak, amit többek között az olyan összetett akkordbővítések – mint a 9-es, 11-es és 13-as bővítések – alkalmazása is erősít. Ezek a harmóniák azonban nemcsak az akkordok felépítése miatt tűnnek jazzesnek, hanem azért is, mert Stevie előszeretettel használja a jazz egyik legfontosabb akkordmenetét, a 2-5-1-es (251) progressziót.
A videó barátságos példákon keresztül mutatja be, hogyan vándorolnak ezek a 251 akkordmenetek különböző hangnemek között, anélkül hogy ténylegesen elhagynák az alaphangnemet. Az egyik első részletesen bemutatott példa a Knock Me Off My Feet című dal, ahol jól követhető, milyen módon válnak egymásba fűzhetővé ezek a progressziók, és hogyan színesítik a harmóniákat váratlan fordulatok.
További számok, mint az Another Star és a Don’t You Worry ‘Bout a Thing, is bemutatásra kerülnek, hogy érzékeltessék: a 251-es sorozatok végigkísérik Stevie Wonder zenei munkásságát. Külön hangsúly kerül arra, hogy ezek az áttűnések nem igazi hangnemváltások, sokkal inkább rövid, átmeneti kiruccanások eltérő tonalitások felé.
A videó feltérképezi, milyen harmóniai eszközei vannak a jazznek, amelyek elmoshatják a határokat az egyes hangnemek között, és hogyan válik ettől igazán színessé Stevie Wonder zenéje. Milyen egyedi zenei utazást nyújtanak ezek a progressziók, és mitől olyan magával ragadó a harmóniaáramlás Stevie legismertebb dalaiban?
