Steve Kranish visszaemlékezései által betekintést nyerünk az Atari 8-bites és 5200-as Frogger változatának fejlesztésébe, valamint a Parker Brothers vállalati kultúrájába és a ’80-as évek videojáték-iparának sajátosságaiba. Többek között szó esik arról, milyen kompromisszumokat követelt egy meglévő játék átvitele kazettáról memóriakártyára, valamint hogy elveszett forráskóddal hogyan lehet visszafejteni és optimalizálni egy játékot rövid határidő alatt.
Az interjú kitér a Parker Brothers egyéb, el nem készült vagy soha meg nem jelent projektjeire is, például a Project Zeldára – amely korai kísérlet volt az Atari VCS játékok kábeltelevíziós elosztására –, valamint egy digitális Risk társasjáték-adaptációra. Felmerül a vezetői döntések hatása a mérnöki munkára, a céges kultúra, a ‘Not Invented Here’ jelenség, a piaci bukások és az iparágon túli, a dolgozók életére is kiható vállalati döntések dilemmája.
Kranish pályafutásán keresztül szóba kerül, milyen érzés, amikor a több évnyi fejlesztői munkát végül egy vállalati konténerbe száműzik, továbbá milyen kihívások elé állította az alkotókat a hardveres fejlesztések, a cégen belüli kommunikációs hiányosságok, és a technológiai korlátok áthidalása. Felvetődik, hogy a vállalati rövidlátás miatt mekkora lehetőségek vesztek el – akár a videójátékok internetes terjesztésének megelőzése vagy a Nintendo forradalmi terjesztése kapcsán.
Az interjú több mint negyven év távlatából reflektál a múlt egykori innovációira, az alkotói önazonosságra, a digitális örökség kezelésére, valamint arra a furcsa kettősségre, amit az ad, ha valakinek a munkáit utólag fedezi fel egy újabb generáció.
