Stephen Wolfram legutóbbi állítása szerint megoldotta a termodinamika második törvényének problémáját, ami sokakat meglep és kíváncsivá tesz. Az interjú során a beszélgetők részletezik, milyen hagyományos magyarázatok léteznek az entrópia növekedéséről, kiemelve a Boltzmann-egyenletet és az elterjedt érveléseket a rendezettség és rendezetlenség kapcsolatáról.
Felmerülnek alapvető filozófiai kérdések: ha a magyarázatok időszimmetrikusak, akkor mi okozza az általunk tapasztalt időirányultságot a termodinamikai rendszerekben? A beszélgetés kitér arra is, hogy a statisztikus mechanika magyarázatai nem feltétlenül adnak teljes választ, különösen, ha a második törvényt tágabb, például kozmológiai rendszerekre akarjuk alkalmazni.
Példaként hoznak fel egy Penrose-féle paradoxont, amely szerint az univerzum entrópiája az ősrobbanás előtt és után is magas lehet, mégis változást tapasztalunk. Ezzel összefüggésben új fogalmak jelennek meg: Wolfram szerint a számításelméleti visszafordíthatatlanság, a komputációs komplikációk lehetnek a magyarázat kulcsei az aszimmetriára, vagyis hogy a rendszerek visszaforgatása gyakorlati szinten lehetetlenül nehéz.
Vitatják, hogy mennyiben játszik szerepet a megfigyelő fogalma: különböző megfigyelők, különböző makroállapotokat és így különböző entrópiákat rendelhetnek ugyanahhoz a rendszerhez. Ez felveti annak szükségességét, hogy újragondoljuk, mit is jelent valójában az „entrópia” különféle tudományterületeken, az információelmélettől kezdve a kvantummechanikáig.
