Stephen Wolfram egy fél évszázados gondolkodás eredményéről mesél: hogyan születik meg az entrópia növekedésének törvénye a számítási visszafordíthatatlanság és az emberi megfigyelői nézőpont kölcsönhatásából. Elmeséli, miként járta körbe a második főtétel történetét, és hogy miért okozott ez a kérdés évszázadokon át fejtörést tudósoknak és diákoknak egyaránt.
A beszélgetés rámutat, hogy a tudományos és filozófiai gondolkodásban olykor saját számításaink, kísérleteink jelentik a legjobb módszert a megértéshez – szemben a tanulmányok és tankönyvek szövevényes értelmezésével. Külön kitér azokra a módszertani kihívásokra, amelyeket az új tudományterületek, például a közgazdaságtan vagy a biológia integrálása jelent a saját nézetrendszerébe.
Wolfram érdekes új elméleteket vázol fel arról, mik lehetnek a gazdasági érték és az emberi idő alapvető összefüggései. Felveti: lehet, hogy éppen a számítási leegyszerűsíthetőség, azaz a redukálhatóság fészkei azok, amelyek az ember számára értéket hordoznak.
Miközben filozófiai és tudománytörténeti kérdéseket boncolgat, olyan példákat is előhoz, mint a modern tudományos publikációs gyakorlat problémái, az idézés automatizálása vagy a cikkek olvasásának új szokásai. Végül, de nem utolsósorban, a média, például a The Economist újság szerepéről is szó esik abban, hogyan alakítják az innovációról, tudományról és gazdaságról alkotott képünket különféle országokban.
