A „Starfleet Academy” ötödik részének kritikája egy igen ingerült, szenvedélyes hangvételű értékelés, amely számos témát vet fel a sorozat aktuális epizódjával kapcsolatban. Az elemzés középpontjában Sam, a fotonikus kadét áll, akinek karakterét több szempontból is problémásnak tartják: megalapozatlan képességei, idegesítő viselkedése és hiányzó háttértörténete mind kiveszik a nézők tetszését.
Különösen izgalmas kérdésként jelenik meg, hogy a készítők miként próbálnak nosztalgikus utalásokkal, például a Deep Space 9 vagy a legendás Sisko karakterével – vagy épp az eredeti színész (Avery Brooks) hangjával – magukhoz kötni a rajongókat. A cameo-k és visszatekintések valódi jelentőségét, hatékonyságát is vitatják, miközben felmerül az a dilemma is, hogy egyáltalán hiteles-e így lezárni vagy folytatni régi, ikonikus szálakat.
A beszélgetés érinti többek között a sorozat stílusváltását is – a kritikusok szerint a klasszikus Star Trek-morális dilemmák, szofisztikált történetvezetés helyett felszínes, fiataloknak szóló, „coming of age”, sőt időnként kínosan blőd jelenetek kerültek előtérbe. Az alkotók kreatív döntéseit – legyen az a folyamatos poénkodás, a humor céltalansága, vagy az akciójelenetek (mint például a leírhatatlan bar fight) off-screen hagyása – szintén hevesen bírálják.
A kritika végig kérdőjelezi, hogy ezek az új irányvonalak vajon képesek-e megszólítani a régebbi rajongókat, illetve van-e helye az öncélúan hatásvadász és nosztalgikus fogásoknak. Felmerül továbbá az is, hogy a frissebb fiatalos történetszálak vagy karakterek mennyire lehetnek hitelesek, ha az írók nem is értik igazán ezt a generációt.
