Az Egyesült Államokban hatalmas vita bontakozott ki a stabilcoinok és a hagyományos bankrendszer között. A központi kérdés most nem a kriptovaluták törvényessége, hanem az, hogy a stabilcoinok kamatot fizethetnek-e a felhasználók számára. Míg a bankok ezt szabályozási kiskapunak tartják, a kriptoipar innovációnak nevezi.
A Genius Act bevezetése eredetileg stabilcoin-piaci stabilitást ígért: minden egyes dollár értékű stabilcoin mögött valódi dollár vagy rövid lejáratú állampapír kell, hogy álljon. A jogszabály azonban tiltotta, hogy a kibocsátók közvetlenül kamatot fizessenek, ugyanakkor egy váratlan jogi rés maradt: harmadik felek – például kriptotőzsdék – a hozamot marketingjutalomként továbbíthatják a felhasználóknak.
A kriptotőzsdék, mint a Coinbase, ezt gyorsan kihasználták, éves százalékos hozamot kínálva stabilcoin-tárolásért, miközben a bankok a gazdasági stabilitás megőrzésével érvelnek. Mindkét oldal kutatási eredményekkel és közgazdasági modellekkel próbálja igazolni álláspontját, miközben a valódi tét az amerikai megtakarítási rendszer sorsa és a pénzteremtés jövője lesz.
Felmerül a kérdés, mi történik, ha tömegesen stabilcoinokba áramlanak a betétek: csökken a hitelezési kapacitás, vagy végre a fogyasztók is részesülhetnek az államkötvények hozamaiból? És vajon tényleg veszélyben van a helyi gazdaság, vagy inkább a bankok kényelmes üzleti modellje inog meg?
