2021 tavaszán a Srí Lanka-i kormány meghozott egy radikális döntést: az országban teljesen betiltották a vegyi műtrágyák, rovarirtók és gyomirtók importját. Ez a példátlan lépés az egész világ figyelmét felkeltette, hiszen korábban még egy ország sem próbált ilyen gyorsan és teljes körűen átállni kizárólag szerves mezőgazdaságra.
A döntést az egészség és a fenntartható fejlődés igényeivel indokolták, ugyanakkor mélyen gyökerezett a helyi kulturális és vallási hagyományokban is. Srí Lanka társadalmában megvan a szándék az organikus, vegyszermentes gazdálkodás felé mozdulni, azonban kérdéses volt, hogy az ország képes-e időben biztosítani a szükséges mennyiségű szerves trágyát.
Az ország földrajzi adottságai, talajjellemzői és éghajlata sajátos kihívásokat támasztanak a mezőgazdaság hatékonysága elé. Az évtizedes támogatások, a zöld forradalom és a népességnövekedés mind befolyásolták Srí Lanka agrárstruktúráját, ahol a rizs és a tea alapvető jelentőségűek.
A gyors tiltásnak sok ellenzője is akadt: az ellenzék felvetette a hirtelen átállás nehézségeit, valamint a gazdasági válság és devizahiány szerepét a kormány döntésében. Felmerült, hogy a szerves trágyához több idő és forrás szükséges, mint amit a bevezetett tiltás mellett biztosítani tudnak, miközben a termelők és a gazdaság egésze komoly kockázatoknak van kitéve.
Az importtilalom rövid időn belül komoly ellátási zavarokat, adminisztratív és diplomáciai bonyodalmakat idézett elő, például a kínai Qingdao Seawin Biotech-cel, valamint termelési visszaeséseket, tüntetéseket és gazdasági nehézségeket. A történet számos kérdést vetett fel: Mit kockáztat egy ország, ha elhamarkodottan vált organikus gazdálkodásra? Képes-e egy állam rövid idő alatt teljesen átállni a természetes termelési módszerekre? Hogyan befolyásolja ezt a politika, a gazdaság és a nemzetközi kereskedelem?
