A Spirit Airlines története egy különös ellentmondással indult: egyszerre volt az egyik leggyorsabban növekvő amerikai légitársaság és a legrosszabb ügyfélélményt nyújtó szolgáltató a piacon. Panaszok és kritikák árnyékában a társaság mégis felfutott, kihasználva az ultra-olcsó, minden extrától megfosztott szolgáltatásban rejlő piaci rést.
A cég fejlődése során többször is stratégiaváltásra kényszerült; kezdetben a szabadidős, alacsony költségvetésű utazókra koncentrált, majd az ezredfordulón egyre kiélezettebb árverseny alakult ki a nagy hagyományos légitársaságok olcsóbb ajánlatai miatt. Az ún. „unbundling” stratégia ekkor vált központivá: mindenért külön díjat számoltak fel, az alap jegyár valóban csak utazási jogosultságot adott – mindez forradalmasította az olcsó repülés jelentését Amerikában.
Miközben a Spirit Airbus A320 flottájával optimalizálta költségeit és egyedülállóan alacsony árakat kínált, a piac idővel változott. Az utasok, különösen a fiatalabb generációk, mindinkább a prémium élményekre kezdtek költeni, a nagy légitársaságok pedig saját ultra-olcsó „basic economy” jegyeikkel támadták meg a Spirit pozícióját. Egyre több utas választotta azokat – a márkákkal társított nagyobb megbízhatóság és szolgáltatás reményében.
A társaságot technikai problémák és iparági válságok is sújtották, például a Pratt & Whitney hajtóművek hibája, amely hosszú időre parkolópályára kényszerítette a flottarész jelentős hányadát – ezt nem sikerült ellensúlyozni a gyártó kártérítésével sem. Hosszú távon a pénzügyi veszteségek felhalmozódtak, a helyzeten a sikertelen egyesülési kísérletek JetBlue-val vagy Frontierral sem segítettek, amelyeket többek között az amerikai antitröszt hatóságok blokkoltak.
Az iparág erőteljes konszolidációja, az utazói igények változása és külső események – például a drasztikusan megemelkedő olajárak – végül megpecsételték a Spirit sorsát. Érdekes kérdések merülnek fel: lehetett volna más döntésekkel vagy szerencsésebb időzítéssel megmenteni a céget? A szakértők és az elemzők világszerte vitatkoznak ezekről a témákról, ahogy arról is, hogy az ultra-olcsó modellnek van-e helye két évtizeddel a bevezetése után az amerikai légiközlekedési piacon.
