Spike Lee legújabb filmje egy jól ismert japán klasszikus nyomán készült, de teljesen egyedi hangulattal és stílussal kel életre benne. A történet középpontjában egy befolyásos zenei mogul áll, aki egy váratlan és mindent felforgató zsarolási üggyel találja szemben magát, ráadásul nem csupán anyagi, hanem komoly, személyes és erkölcsi dilemmákkal is meg kell küzdenie.
A rendezés egyik különlegessége a hiteles, lüktető New York-i hangulat: a néző valósággal sétálhat a nagyváros utcáin, vonulhat a tömeggel, vagy épp betekinthet egy valódi körmenet zárt vagy épp lezárt helyszíneire. A háttérben mozgalmas tömegjelenetek, változatos zenei betétek és eredeti, helyszíni forgatások teszik élővé a látványt.
Denzel Washington játéka különösen mély, ahogy egy erős, de belül vívódó apát alakít, akit a szakmai siker mellett egy személyes tragédia is próbára tesz. Az elfojtott érzelmek, a belső harc és a férfias visszafogottság szinte tapintható a vásznon.
Érdekes stílusbeli megoldásokat is láthatunk: eltérő filmnyersanyag, szándékos stilisztikai ugrások, vagy épp hosszú, feszültséggel teli egybefüggő jelenetek. Ezek a döntések egyedi művészi kézjegyet kölcsönöznek a filmnek, miközben felvetik a kérdést: mit jelent ma újraértelmezni egy klasszikus történetet, és hogyan lehet személyessé tenni egy világ ismert témáját?
Felmerül továbbá, mennyire ritka ma az ilyen léptékű produkció Hollywoodban, ahol világsztárok és legendás rendezők együtt dolgoznak, és nem a képregényes/szuperhős-filmek uralják a mozivásznat. Mit adhat a kortárs filmnek ez a fajta visszatérés a klasszikus hollywoodi formátumhoz?
