Steven Spielberg legújabb filmje, a Disclosure Day rendkívül vegyes érzelmeket váltott ki a kritikusokból és nézőkből egyaránt. Az alkotás egy földönkívüli invázió körüli titok leleplezését ígéri, miközben a kormány összeesküvés-elméletei és az idegenek létezésének témái mentén mozog. Az elbeszélés fókuszában a média, a politikai hatalom és egy titkos ügynökség kap helyet, ahol a főhősök szembekerülnek a leleplezés jelentőségével és következményeivel.
Az alkotás több klasszikus Spielberg-filmet idéz meg – például az E.T.-t vagy a Harmadik típusú találkozásokat –, ugyanakkor modern témákat és látványelemeket vegyít. A film CGI-ja azonban gyakran nevetség tárgyává válik, a vizuális effektek, különösen az állatok és idegenek ábrázolásában, gyakran szembetűnően gyengére sikerülnek. A cselekmény folyamatosan feszültséget és izgalmat ígér, de sokszor kiszámítható, döcögős, és a karakterek döntései logikátlannak tűnnek.
Felvetődnek olyan kérdések, hogy mennyire hiteles a titkolózó kormány vagy az idegenek emberiséget megmenteni kívánó szándéka. A történet filozófiai és vallási síkon is mozog: mi a helye az idegen életnek a hitben, milyen hatást gyakorolna a nyilvánosságra hozatal az emberiségre? Szerepet kapnak azok a kérdések is, hogy mit jelent a valódi ‘disclosure’, és létezik-e egyáltalán kielégítő válasz ezekre a várva várt titkokra. Végig ott lebeg a levegőben a néző fejében: elhozza-e a várva várt katarzist a nagy leleplezés, vagy csak újabb kérdéseket szül?
A film egyfajta önironikus visszatekintés Spielberg eddigi életművére, miközben a stáb és a kritikusok újabb példákat és emlékeket idéznek fel a műfaj klasszikusaiból. A Disclosure Day több ponton is szándékosan hagy kétségeket és hiányokat a történetben, nem kínál egyszerű válaszokat, hanem a nézőre bízza, hogy önmaga fogalmazza meg az igazságot a földönkívüliekkel kapcsolatban.
