Az ismertetett film, a Disclosure Day, Steven Spielberg újabb idegenekkel foglalkozó alkotása, amely számos nézői reflexióra ad lehetőséget. A kritika elsősorban azokra a tényezőkre fókuszál, amelyek meghatározhatják a közönség élményét: ki milyen viszonyban van az idegenek témájával, Spielberg filmjeivel, és különösen az ő idegenfilmes munkáival.
A beszámoló kiemeli, hogy a film a kormány által titkolt idegenek létezésének feltárásán keresztül épít fel egy feszült világot, miközben rengeteg beszélgetésen és magyarázaton keresztül vezeti végig a nézőt. A cselekmény egyik központi kérdése: mi történik, ha mindent egyszerre felfednek az idegen civilizációkról, és hogyan reagálnak erre az emberek?
A vizuális stílus erősen megosztó: sokak számára zavaró lehet a túlszaturált fényhasználat, a színtelenség, és az időnként elnagyolt vizuális effektek. A karakterek többsége kevéssé kidolgozott, a mellékszereplők inkább zavarba ejtő, semmint hiteles reakciókat produkálnak, miközben a főbb színészek (pl. Emily Blunt, Colin Firth) üdítő pontok lehetnek bizonyos nézők számára.
A kritika többször felveti, hogy Spielberg mostani stílusa kevésbé izgalmas, mint korábbi korszakai, és a film szerzőjének – David Koepp – forgatókönyvével kapcsolatban is aggályokat fogalmaz meg a hitelességről és az eredetiségről. Többször előkerül a kérdés: hogyan lehet friss szemlélettel, mai eszközökkel újra teremteni azt a csodát és feszültséget, amit korábbi idegenekkel foglalkozó filmek (E.T., Harmadik típusú találkozások) adtak?
Felszínre kerül az is, hogy az ellentmondásos cselekménybeli logikát és a túlzott magyarázkodást mennyire lehet tolerálni, főként egy, a valóságosság látszatával operáló sci-fi esetében. Izgalmas felvetések szólnak még arról is, hogy a film tulajdonképpen nosztalgiára, vagy egy új generáció elvárásaira próbál-e reflektálni, és hogy kinek lehet elég egy Spielberg-idegen film puszta gondolata is ahhoz, hogy élvezze ezt az alkotást.
