Sokan hallottak már az úgynevezett 10 000 órás szabályról, amely szerint kiválóvá válni valamiben legalább 10 000 óra fókuszált gyakorlást igényel. A legismertebb példa erre Tiger Woods története, de felmerül a kérdés: valóban ez az egyetlen út a sikerhez?
Kutatók megfigyelték, hogy a legjobbak gyakran egy kezdeti időszakban számos különböző tevékenységet próbálnak ki, mielőtt specializálódnának. Ez a ‘mintavételi periódus’ nemcsak a sportban tapasztalható, hanem például a zenében is, még olyan zseniknél is, mint Yo-Yo Ma vagy Duke Ellington, akik pályájuk elején más területeken is kipróbálták magukat.
Érdekes példákat találunk a tudományban, a művészetekben és az üzleti életben is, ahol sok kiváló szakember később kezdett el specializálódni, és pályájuk során többször is új irányokat próbáltak ki. Ezek a történetek felvetik a kérdést: vajon a hiper-specializáció helyett a szélesebb rálátás, az átjárhatóság több terület között lehet a kulcs a kiemelkedő teljesítményhez?
A világ egyre inkább összetetté válik, és a szabályok gyakran változnak. Felmerül: hogyan találhatja meg valaki a saját útját ebben a „gonosz” tanulási környezetben, ahol az információk és visszacsatolások nem mindig egyértelműek vagy azonnaliak?
A történetek rávilágítanak arra is, hogy a valódi innovációkat sokszor azok hozzák létre, akik különböző területek tudását ötvözik. Ezzel szemben a jelenlegi oktatási és pályaválasztási rendszer inkább az idő előtti specializációt díjazza. De vajon valóban ez a legcélravezetőbb hozzáállás?
