Egy idős, 87 éves nő, Maracarin, kilakoltatása drámai jelenetekhez vezetett Madrid belvárosában, amivel országos tüntetési hullám vette kezdetét. A háttérben egy kiélezett lakhatási válság húzódik, melynek egyik fő mozgatórugója a turistákra és rövid távú bérlésre fókuszáló ingatlanpiac, valamint a megfizethetetlenné váló lakások.
Az elmúlt évtizedben meredeken emelkedtek a bérlakások és ingatlanok árai, miközben az államilag támogatott szociális bérlakások aránya Spanyolországban kimondottan alacsony maradt. A helyzetet az újabb építkezések visszaesése, a szigorúbb hitelezés, illetve a főként Madridot és Barcelonát sújtó migrációs és turizmus-bumm is tovább feszíti.
Politikai törekvések ugyan születtek a válság enyhítésére, például kilakoltatási moratórium vagy a rövid távú bérbeadás szigorítása, de ezek a reformtörekvések végül elbuktak. Ez hozzájárult a kormányválsághoz, amely előrehozott választások kiírásához vezetett. Az aktuális politikai szereplők és pártok eltérő megközelítéseket javasolnak, de egyik sem látszik áttörőnek a mélyen gyökerező strukturális problémák kezelésére.
Felmerül a kérdés, hogy a történelmi lakáspolitikák, mint Franco diktatúrája idején bevezetett bérletkötöttségek és tulajdonorientált rendszer, hogyan járultak hozzá a mostani válsághoz, és milyen hatása van a jelenlegi politikai bizonytalanságnak a piacra. A helyzet továbbra is kritikus, főként a fiatalok és alacsony jövedelműek számára, miközben a társadalmi elégedetlenség egyre nő.
