Harminc év telt el a Space Jam bemutatója óta. A film továbbra is jelentős nosztalgiát ébreszt mindazokban, akik gyerekként nőttek fel a kilencvenes években. Az újramozizás során az élmény kicsit furcsára sikerült az egyszeri, késő esti vetítés miatt, de ettől csak még különlegesebb lett az este az egész család számára.
Felmerül a kérdés, miért hat még most is ilyen erősen a film több generáció számára. A gyerekek – akiknek még újdonság a Looney Tunes világa – ugyanúgy bekapcsolódnak a zenébe és a pörgős hangulatba, mint a felnőttek, akik számára Michael Jordan legendája meghatározó volt gyerekkorukban. Az is izgalmas, hogy hogyan reagálnak a mai gyerekek a Looney Tunes már-már „veszélyes” slapstick humorára, illetve hogyan emlékeztet mindez más családi filmélményekre, mint például a Home Alone-ra.
A film valójában különös elegye a sportnak, a popkultúrának és a rajzfilmvilág hatásainak. Külön érdekesség, hogy Michael Jordan baseball-karrierjére is reflektál a történet, és sokan hajlamosak voltak a filmet egyfajta óriási reklámként felfogni Jordan nagy visszatérésére. Az NBA-sztárok – Patrick Ewing, Charles Barkley, Muggsy Bogues – epizódszerepei szintén sok szórakoztató jelenetet eredményeznek.
Vajon mi teszi olyan időtállóvá ezt a filmet, amikor sportolók színészi játéka, animált karakterek, zenék és élőszereplők összhangja elvileg rengeteg buktatót rejthet? És hogyan érezheti magát az, aki csak most látja először – vagy éppen újra átéli szülőként? Ezek a kérdések végig ott lebegnek a visszaemlékezés és az élménymegosztás során.
