London Southall városrészébe látogatva egy különleges, ‘mini India’-ként ismert környéket ismerhetünk meg, ahol a hétköznapi élet lüktetése, az indiai közösség jelenléte és szokásai meghatározzák az utcaképet. Az állomás különlegessége, hogy a feliratokat több nyelven, például punjabiul is kiírják, ezzel is jelezve az ott élő diaszpórák erős kötődését.
Az utcákon éppen olyan árusok és boltok sorakoznak, mint egy indiai nagyvárosban, az éttermek étlapjai autentikus ízeket kínálnak, és az utcai árusok mellett számtalan utazási iroda, ruhaüzlet és ékszerbolt működik. Felmerül a kérdés: vajon ezek a szokások, mint például a portékák kihelyezése a járdákra, mennyire férnek bele a helyi szabályokba, és hogyan illeszkednek a brit szabályozási környezetbe?
A környéken sétálva több beszélgetés születik arról is, mennyire érezhető a különböző etnikumok együttélése, és milyen előítéletekkel vagy elvárásokkal találkozhat egy itt élő vagy ide látogató. Felmerül a köztisztaság kérdése, hiszen több helyen feltűnő a szemét jelenléte, ami a helyiek és az ott élők viselkedését, valamint a külvilág percepcióját is befolyásolhatja.
Egy parkbeli jelenet rávilágít arra, hogyan ütközhetnek életstílusok és nemzetiségek közötti feszültségek hétköznapi szituációkban, például egy kutyasétáltatásnál. Az etnikai hovatartozás, a szabályok betartása és a kölcsönös megértés kérdéseit is boncolgatja a tartalom, miközben a néző előtt megelevenedik, milyen összetett és sokrétegű egy multikulturális londoni városrész mindennapja.
