2006-ban a Sony piacra dobta a VAIO UX-et, amely az ultramobil PC korszak egyik ikonikus darabja volt, közvetlenül az érintőképernyős okostelefonok előretörése előtt. Ez a kézi számítógép a korai 2000-es évek technológiai szabadságát testesíti meg, hiszen teljes mértékben nyílt rendszert kínált, zárolt bootloaderek és szigorú kódaláírás nélkül.
Húsz évvel a megjelenése után a készítő egyfajta tisztelgésként döntött úgy, hogy modern, használható szoftverrel tölti meg a gépet: e célból a Debian 12 Linux (32 bites verzióját) telepítette a VAIO UX-re. Az alacsony (mindössze 1 GB) memória a régi hardver kihívásait idézi, emiatt például könnyű asztali környezetet (XFCE) választott, sőt, további optimalizálásokat is végzett.
Érdekes kérdéseket vet fel, hogy egy öregedő, de rugalmas hardver mennyire tud megfelelni a jelenkori igényeknek, illetve milyen kompromisszumokat kíván a használata. Felmerül például, mennyire gondmentes a modern Linux futtatása régi gépeken, miként lehet áthidalni a kezelőfelületi problémákat, vagy hogy miként segíthet a ZRAM szolgáltatás a szűkös memória kezelésében.
A videóban bemutatott munka nem csupán technológiai kísérlet, hanem személyes visszatekintés is: a régi eszközök iránti nosztalgián túl az is szóba kerül, hogyan változtunk mi magunk és a technológiához való hozzáállásunk az eltelt két évtizedben.
