Az első világháború egyik legvéresebb ütközetét, a somme-i csatát vizsgálja a dokumentumfilm, amely 1916 nyarától őszig tartott, és mindkét oldal óriási veszteségeket szenvedett el. Különös hangsúlyt kap az előzetes haditerv kialakítása: miként kellett a brit hadseregnek átvennie a francia tervek kulcsszerepét, miután a németek hatalmas offenzívát indítottak Verdunnél.
A stratégiai célok körüli zűrzavar, valamint a brit és francia parancsnokság eltérő elképzelései folyamatos feszültséget okoztak a szövetségesek között. A hadvezetés vitatta, hogy vajon áttörést akarnak-e elérni vagy az ellenséget akarják felőrölni, miközben a közvélemény elvárásaival, a hadsereg tapasztalatlanságával és az elavult támadó taktikákkal szembesültek.
Részletesen bemutatásra kerülnek az első napi sikertelenségek okai: hibás tüzérségi előkészítés, megbízhatatlan lőszerek, valamint a német lövészárkok rendkívüli védelme. A francia egységek délen nagyobb eredményeket értek el, míg az angol haderő példátlan veszteségeket szenvedett. A film felvillantja az egyéni katonai élményeket is, levelezések és emlékek révén.
A hadszíntéren megjelenik az új technológia is—az első páncélos harckocsik—, melyek szerepe mérsékelt, ám ikonikus marad. Az ütközet során a hadviselést újító tapasztalatokat szereztek: tüzérség és légierő szorosabb együttműködése, kommunikációs és logisztikai fejlődés.
További nagy kérdés marad történészi körökben, milyen mértékben vált a somme-i csata a lövészárokháború szimbólumává, illetve mennyire tekinthető előrelépésnek vagy vereségnek akár a brit, akár a német oldalon.
