Képzeld el, hogy egy ismert dal, Adele Someone Like You című száma, teljesen új arcát mutatja meg hat különböző hangsorban. Egy zenei kísérletezés indul, mely során csupán a skálák változnak, de minden más – a dallam, a harmóniák – követik az új szabályokat.
Az eredeti, dúr hangnemben megszólaló dal mindenki számára ismerős: derűs, rendezett és stabil érzést kelt. Ezzel szemben a harmonikus moll drámai és sötétebb színt hoz, néhány hang módosításával már teljesen más érzelmeket idéz.
A líd hangnem beemelése mágikus, légies hangulatot teremt, ami filmzenei hatást kelt, míg az ukrán dór egy egzotikus, keleti hangzásvilágot mutat be a szokatlan hangközöknek köszönhetően.
A bizánci (dupla harmonikus) skála teljesen áthangolja a dallamot: arabos, fülledt karaktert kölcsönöz, és a szokásos zenei elvárásokat is megkérdőjelezi.
Az utolsó, lórián hangsor szinte szélsőségesen disszonáns, ritkán használt, kaotikus érzetet ad a dalnak. Érdekes kérdések vetődnek fel: milyen hatása van egy dal hangulatára, ha radikálisan eltérő hangsorokba helyezzük el? Miért bizonyos skálák válnak normává a nyugati zenében, míg mások szinte ismeretlenek vagy használhatatlanok maradnak?
