A rózsaszínben ragyogó Retba-tó, vagy ahogy a helyiek nevezik, Lac Rose, messze híresebb sótartalmáról, mint akár a Holt-tenger. Munkások ezrei – köztük Usman Dembele és testvére – évente több tízezer tonna sót termelnek ki innen, kitéve magukat fájdalmas bőrsérüléseknek és más egészségügyi kockázatoknak a magas sókoncentráció miatt.
Hagyományos módszerekkel, törékeny csónakokból dolgozva, csak minimális felszereléssel merülnek a vízbe. A sótermelés egész közösségek megélhetését biztosítja, ám keveseknek van lehetősége korszerű védőeszközök használatára. Az aszályos időszakban a tó színe élénken világít, amit különleges algák okoznak.
Az iparágat azonban számos kihívás fenyegeti: a klímaváltozás és a gyors városiasodás felboríthatja a tó ökoszisztémáját. Az utóbbi évek áradásai megváltoztatták a víz sótartalmát és színét, a turizmus pedig egyszerre jelent lehetőséget és veszélyt, hiszen az infrastrukturális fejlesztések rombolhatják a természetes környezetet.
A nők kulcsszereplők a sógyűjtésben, egyesek – mint Marie Dof, azaz „a sókirálynő” – saját vállalkozást indítottak, fontos szerepet játszva a közösségek életében. Orvosolható-e valaha az egészségügyi kockázatok forrása, és vajon sikerül-e az UNESCO-védelem alá vonni a különleges tavat? A videó e kérdéseket is feszegeti.
