Az arizonai sivatag mélyén, a homokba temetkezett gyíkok különleges módszerekkel alkalmazkodtak környezetükhöz. Egyes gyíkfajok, mint például a szarvasfejű gyík, képesek a testhőmérsékletük szabályozására úgy, hogy a napfény melegét a föld alatt is hasznosítják.
Érdekfeszítő kérdéseket vet fel, hogyan szabályozzák ezek az állatok a vérkeringésüket, miként használják ki anatómiai adottságaikat a túlélés érdekében. A címben bemutatott szarvasfejű gyík például képes vérét célzottan melegíteni, ezzel elérve, hogy testük a föld alól is gyorsan felmelegedjen.
A dél-afrikai armadilló gyíkok egy teljesen más megközelítést választanak: társas viselkedésük segítségével védekeznek a ragadozók ellen. A családok közösen napozva élvezik a nap sugarait, és összefognak veszély esetén.
Felmerül a kérdés, hogy ezek az alkalmazkodási stratégiák mennyire hatékonyak, illetve milyen védekező mechanizmusokkal tudják elkerülni a ragadozókat. Az armadilló gyík különleges védekezési pozíciója – amikor a farkát a szájába kapja – például teljesen lefedi sebezhető oldalukat, ezzel szinte bevehetetlen akadályt képezve a rájuk vadászók számára.
