A Sinking City 2 a túlélő horror műfajába vezet be egy erőteljes lovecrafti hangulattal, ahol a játékosok az elárasztott Arkham városában próbálnak boldogulni 1929-ben. A világ megteremtése kiemelkedően baljós; minden sarkon kísérteties atmoszféra és groteszk kreatúrák várják, hogy teszteljék a játékosok találékonyságát és erőforrás-menedzsmentjét.
Az előző részhez képest jelentős műfajváltás történt: az eredetileg nyomozás-centrikus játékmenet most a túlélés érzetére, feszült harcra és szűkös készletekre fókuszál. Bár megmaradnak a nyomozós, fejtörős mellékküldetések, ezek inkább jutalmazzák a játékost fejlesztési pontokkal, fegyverekkel vagy extra képességekkel.
A történet középpontjában Calvin és Fay állnak, akik a természetfelettivel dacolva próbálnak kijutni Arkhamból, miközben a várost egy titokzatos entitás, a Slither uralma fenyegeti. Az események hátterében egyszerre húzódik meg a magánéleti küzdelem és az őrületbe hajló eldritch-horror. A sztori színhelyei – mint a halpiac vagy a Misctonic Egyetem – egyedien jelenítik meg a korszakot és annak borzongató oldalát.
Kiemelt szerepet kap a New Game Plus, amely jelentős újrajátszási lehetőségeket és extrákat kínál; a játékos döntéseitől és taktikáitól függően akár könnyít, akár nehezít a játékmeneten. Emellett a technikai állapot, főként egyes helyszíneken tapasztalt stabilitási problémák és a platformspecifikus élmény (Steam Deck kontra Steam Machine) is felvet érdekes kérdéseket a játék optimalizáltságával kapcsolatban.
Felmerül továbbá, hogy a korhű dialógusok mennyire tudnak hitelesek maradni a modern játékosok számára. Érdekes témákat vet fel a forrásanyag iránti hűség, a hangulat teremtése, valamint az eldöntendő kérdés: mennyire éri meg az eltérő kiadásokra áldozni, és a New Game Plus valóban növeli-e az ár-érték arányát?
