Az utóbbi években hihetetlen rajongás övezte a Hollow Knight játékot, sokan minden idők egyik legjobb indie játékának tartják. Az alkotó először nem játszott vele, de tisztában volt a sikerével, és most, a Silk Song megjelenésével maga is tapasztalatot szerzett a folytatásban.
Az első tíz óra játékidő alapján lenyűgözte az élmény. Kiemelkedőnek találta az atmoszférát és a világépítést: minden zóna egyedi, színes és részletes, a zene és a környezeti hangok is hozzájárulnak a különleges hangulathoz. A vizuális stílus, a karakterek megvalósítása és az animációk is karakteressé és emlékezetessé teszik a játékot.
A szereplők szinte kivétel nélkül kedvelhetők, jellegzetesek – nemcsak a szövegeik, de a viselkedésük, hangjuk, animációik is sokat hozzáadnak az élményhez. Az interakciók során számos szerethető, szórakoztató mellékalakkal találkozik a játékos.
A történetmesélés tudatosan visszafogott; keveset mond el, inkább mutat, mint ír le részleteket, és teret ad a felfedezésnek. A játék inkább élményeken keresztül mesél, nem lineáris narratívával.
Játékmenet szempontjából a harc gyors, precíz, erősen a játékos ügyességére épít. Sok új képességet és eszközt lehet megszerezni a haladás során, amelyek új mozgási és harci lehetőségeket nyitnak meg. A világ komplexen összefonódik, sok területet csak később lehet felfedezni, visszatérve a megszerzett képességekkel.
A közösség pozitivitása is feltűnő: a rajongók kreatív, humoros módon beszélnek a játék gazdasági rendszeréről és kihívásairól, nem jellemző a mérgező, panaszos hangnem. A fejlesztők aprólékos odafigyelése minden részletben tetten érhető, még a fizika és a pihenőpontok animációi is plusz élményt nyújtanak.
