Az Észak-Atlanti-óceán egyik szigetén, közvetlenül az Északi-sarkkör alatt található egy lenyűgöző terület, ahol a búvárok a tiszta, hideg vízben egyszerre érinthetik meg a két tektonikus lemezt: az észak-amerikait és az eurázsiait.
A Silfra-hasadék Izland Þingvellir Nemzeti Parkjában található, és tökéletes példája annak, hogyan válnak el egymástól a földkéreg nagy mozaikdarabjai. Ez a hely nem csupán természeti különlegesség, hanem a tudósok számára is kincsesbánya, akik innen nyernek betekintést a lemeztektonika apró részleteibe, például hogy hogyan alakulnak ki a törések és milyen a lávafolyások kapcsolata.
Azonban a természeti csoda népszerűsége veszélyt is jelent: a nagy turistaforgalom kockáztatja az érzékeny édesvízi ökoszisztémát, amely ritka, akár csak itt élő fajoknak ad otthont. Különösen a mikrobiális biofilmek érzékenyek a búvárok mozgására, ami az egész táplálékláncra kihat.
Felmerül a kérdés, hogyan lehet megőrizni ezt a különleges tájat és ökoszisztémát úgy, hogy közben továbbra is hozzáférhető legyen a tudomány és a természetjárók számára. Vajon hol húzódik az egyensúly a természetvédelmi szempontok és a turizmus között, illetve mit tehetünk a sérülékeny környezet védelméért?
