A 1960-as évek vidéki Japánja különleges hangulatot kölcsönöz a történetnek, ahol a vörös pókliliomok hátborzongatóan bújnak elő a ködből, egyre inkább eluralva a települést. A vizuális megoldások egyszerre bámulatosak és nyugtalanítóak, tökéletesen megtestesítve a ‘szépség a rettegésben’ koncepcióját, amit a fejlesztők hirdetnek.
Hinako Shimazu karaktere új pszichológiai mélységeket tár fel, miközben a nővé válás kihívásai megjelennek saját félelmei formájában. A realitás és a képzelet határai folyamatosan elmosódnak, elbizonytalanítva a nézőt, mire számíthat legközelebb.
Az élmény alapvetően a horror atmoszférára épít, amelyben jelentős szerepet kapnak a testhorrorral teli szörnydizájnok és az egyre sötétebb háttértörténetek. A történetmesélés különösen kiemelkedő, legyen szó átvezető jelenetekről vagy eldugott háttér-információkról.
Az összképet árnyalja a harcrendszer: a közelharcra épülő, bonyolult küzdelmek sokszor inkább frusztrálóak, mint félelmetesek. A taktikai lehetőségek változatossága és a fegyverhasználat mellett bizonyos játékrészek gyakran elnehezítik a belemélyülést a horrorélménybe, különösen szűk helyeken vagy túl sok ellenfél esetén.
Az epizód minden részlete gondosan megtervezett, a fejtörők és a narratíva szinte észrevétlenül fonódnak egybe, miközben a japán kisvárosi környezet múltjáról és a szereplők személyes drámáiról újabb titkok derülnek ki. Az élmény folyamatos feszültségben tart, és mindig akad valami, ami újabb kérdéseket vet fel.
