Egy asztalos mesél egy rendhagyó megbízás történetéről, ahol az ügyfél egy rendkívül nagyméretű, egyetlen feketedió-fából készült étkezőasztal legyártására adott le előleget. Az asztal kivitelezése azonban elakadt, mivel az ügyfél házépítése engedélyezési és kivitelezési nehézségekbe ütközött.
Időközben az ügyfél egy második, jóval különlegesebb asztalt is rendelt: régi sílécekből és áttetsző, enyhén kékes színű epoxigyantából készült kávézóasztalt kért. A készítő őszintén beszél arról, mennyire nehézkes és kihívásokkal teli az ilyen típusú munkák kivitelezése, de azt is elmondja, hogy ügyfélbarát hozzáállása miatt nem emelt árat – annak ellenére, hogy időközben jelentősen megnőttek az alapanyag- és munkaköltségek.
Részletesen bemutatja a sílécek epoxizott asztalba öntésének folyamatát, a megfelelő színkeverést, a hibák elkerülését, valamint különféle technikákat az elkészítés során, például a buborékok eltávolítását, a „frosted” (deres hatású) alsó felület kialakítását és a végső polírozási és felületkezelési módszereket. A történet során izgalmas, építészeti és kézműves fogások is felszínre kerülnek, amelyek az ilyen alkotások valódi kihívásait mutatják be.
Az ügyféllel töltött többéves, gördülékeny együttműködés mögött felvetődik a kérdés: hogyan kezeli egy kézműves a változó ügyféligényeket, a gazdasági körülmények változását, és közben hogyan tartja fenn szakmai elkötelezettségét, ha a projekt már nem annyira inspiráló számára?
