Az új Hamnet című filmről készült kritika betekintést nyújt abba, miért tartják ezt az alkotást az idei Oscar-szezon egyik esélyesének. Több fontos kategóriában is jelölt lehet, köztük a legjobb film, rendező és színészi díjak, továbbá a torontói filmfesztivál fődíját is elnyerte. Már ez önmagában is izgalmas várakozásokat kelt az érdeklődőkben.
Külön érdekessége, hogy a rendező, Khloe Zhao előző filmje egy Marvel-blockbuster volt, most azonban egy jóval intimebb, történelmi drámával tért vissza. A történet Maggie O’Farrell regényén alapul, és William Shakespeare családi tragédiájának feldolgozása – de nem a megszokott módon. Ezúttal feleségére, Anna (a filmben Agnes néven szerepel) nézőpontjára koncentrál a cselekmény, ami ritka nézőpontváltást jelent a műfajban.
A színészek teljesítménye kiemelkedő szerepet kap a film értékelésében. Jesse Buckley Anna szerepében lenyűgöző, hiteles portrét fest a gyászról, miközben Paul Mescal Shakespeare-ként az alkotói tehetség és a családi kötelességek dilemmáját jeleníti meg. A gyermekkort és a családi kötődéseket főként Hamnet és ikertestvére, Judith szálán keresztül mutatják be, feszültséggel és érzelemmel telítve a történetet.
Képi világa, a természet szerepe és a Max Richter által komponált zene tovább mélyíti az élményt. Külön figyelmet érdemel a természetes fények használata, amely valósághű atmoszférát teremt. A kritika kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, mennyire autentikusak a Shakespeare-utalások, és hogy a film képes-e tartani az elején felállított magas színvonalat a végéig. Ezek mellett felmerül, hogy a film mely elemei ragadják meg leginkább a nézők emlékezetét, és hol helyezkedik el az év kiemelkedő alkotásai között.
