1994-ben egy olasz fejlesztésű beat ’em up játék, a Shadow Fighter, csendben jelent meg Amigára. Nagy kampány helyett csak néhány floppy, egy kézikönyv és egy visszafogott ígéret párosult hozzá: képes felvenni a versenyt a piac nagyágyúival.
A történetben egy 17. századi szamuráj, Kiora Mishima, saját hatalomvágya miatt elátkozott harcossá vált, akit csak egy méltó kihívó győzhet le. A szereplők között találunk tibeti szerzetest, motoros bandatagot vagy akár kosarast, akik mind egyedi mozdulatokkal és saját harcterekkel rendelkeznek.
Az irányítás az akkori trendekhez képest meglepően intuitív, így a kombinációk könnyen és élvezetes módon hajthatók végre. Külön érdekesség a gyakorló mód és a Papaz nevű bábkarakter, amely lehetőséget ad a harcosok képességeinek kipróbálására egy abszurd, de szellemes környezetben.
Grafikailag a játék színes, rajzfilmszerű világa és gondosan animált harcosai egyediséget kölcsönöznek, miközben a pályák a világ legváltozatosabb helyszíneire repítenek el. A hangzásvilág energikus, a menükben breakbeat, a harcok során hangos ütésekkel és kiáltásokkal kísérve.
A Shadow Fighter hosszú távon is leköti a játékosokat, részben az igazságos nehézségív, részben pedig a karakterek egyedisége miatt. Felvetődik a kérdés, vajon kiállja-e az idő próbáját egy olyan korszakban, ahol a marketing és a hírverés mindent ural?
